Az igazi módszer dícsérete

Egyszóval: a módszer azonossága, illetve egyöntetűsége lesz mind a nyelvek, mind a történelem, mind a filozófia, mind a teológia, valamint a többi tárgy tanításában az összehasonlításnak (syncrisis) az a fáklyája, mely úgy fogja megvilágítani a tanulnivalók nagy tömegét és tarkaságát, hogy egy dolog megértése egyszerre sok más hasonló és különböző, eltérő és ellentétes dolog megértését teszi lehetővé, és egy nehézség leküzdése csakhamar sok más nehézség legyőzésére képesít. De amint mondtam, részletekbe bocsátkozni ezúttal nem szükséges, hogy e jobb módszer titkait feltárjam, mert ezeket szabályokba szedve és a mindennapi gyakor1attal – megvilágítva közületek bárki megismerheti majd, hacsak szándékosan félre nem húzódik tőle.

Most pedig a latin nyelv tanulásában mutatjuk meg, és ezután majd napról napra egyre világosabban fogjuk látni azt, ami eddig valóban az iskolák legfőbb labirintusa volt. Ebben a labirintusban gyermekek, ifjak, férfiak, sőt némely öregek is gyermekségük, ifjúságuk, sőt talán egész életük folyamán ide-oda tévelyegtek, s a kivezető utat alig vagy talán sehogy sem találták meg. Most azonban komor útvesztő kies kertté fog átváltozni lannak eredményeként, hogy az egész tanulmány menetét csupán három szakaszra osz­tottuk be, azaz három osztályra, melyet három év alatt kell elvégezni. AZ,első osztályban (a dolgoknak és nevüknek állandó párhuzamba állításával) a latin nyelvnek és egyben az egész szépirodalomnak alapjait kell lerakni, a másodikban be kell fejezni az épületet, a harmadikban fel kell rakni az összes díszítő elemeket. Ezeknek sikeres elvégzése után Isten megadja majd, hogy a magasabb- tanulmányok virágos mezejére lépjünk, s azt is hasonlócélkitűzéssel és a céloknak megfelelő szakaszokra osztva kelleme­sen járjuk be.

Hogy mindezek kívánságunk szerint történjenek, szüntelen kérjük mindnyájan forró áhítattal a világosság Atyját, kitől minden jó adomány jő onnan felülről.

Ti pedig, szeretett magyarok, vigyázzatok, nehogy Istennek ezen kegyelmét elutasítsátok. Nem hiányoztak eddig nálatok a Daidaloszok, a labirintusok tehetséges epítői, akik ezekbe belevitték a kíváncsiságtól hajtott ifjúságot; és nem hiányoztak onnan a tévedések és álokoskodások szörnyei sem, melyek elé odadobták felfalásra a becsalogatott ifjakat. És Ti nem fogadnátok el a nektek felajánlott Ariadné-fonalat, tudniillik annak a fényeskedőmódszernek az útját, mely kényelmesen fog Titeket irányítani, és biztonságban fog visszavezetni minden akadályon keresztül?! Új reménység éltet bennünket, és erősen hisszük, hogy csakhamar más dolgokat fogunk látni, tudniillik a lelkekben felgerjedt vidámságot és a tanulmányok ez úton való megkezdéséhez és folytatá­sához felbuzdult áradó kedvet. Sok szerencsét kívánok bátor kezdésetekhez és a nemes tudományok művelésében tanúsított buzgóságotokhoz. Sok szerencsét a reménységhez, mely nem fogja engedni, hogy vágyaitokban csalódjatok, ha ebben a végre-valahára megkezdett tanulmányi rendben serények, jókedvűek és állhatatosak lesztek. Legyetek bizakodók!

Lássunk tehát munkához, amiért összejöttünk, hogy a latin iskola első alsó osztályát az elöljárók engedélyével megnyissuk. S ez úgy fog történni, hogy a méltóságos Felügyelő úr bejelenti, és Öfenségeik nevében jóváhagyja ezen első osztály vezetőjének szavazás útján történt megválasztását, és felolvassa azon ifjacskák névsorát, akiknek nevelését reá bízták (számuk elég tekintélyes: 113), és végül kihirdeti a rendtartás szabályait addig is, míg az iskola végleges szabályzatát megállapítjuk – Isten nevében.

(Ezt követte maga a felavatás cselekvénye.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*