Az igazi módszer dícsérete

A teológia útvesztőiben Ariadné fonala az a legegyszerűbb hit, mely minden Istentől eredő kinyilatkoztatást elhisz, és semmit sem firtat kétkedő lélekkel; és a legegyszerűbb szeretet, mely minden isteni parancsot teljesít, és semmit sem vitat akadékos­kodva; és a legegyszerűbb remény, mely minden isteni ígéretben bízik, és a megígért dolgok pillanatnyi késedelme miatt nem esik kétségbe! O boldog pátriárkák, próféták, apostolok, vértanúk és valamennyi egyszerű és jámbor keresztény ember, akik az egyszeri! hitnek, szeretetnek és reménynek ilyen fonalával voltatok megáldva!

Ilyen Ariadné-fonal az orvosi tudományban a mértékletesség, a helyes és egyszerű életmód, a mértéktartó életforma, mely a világ első korszakában ősatyáinknak a mesterséges gyógyítást helyettesítette, és életük fonalát csaknem ezer évre nyújtotta. O, ti annyira mértéktartó boldogok, akik nem ismeritek a hastisztítókat, pilulákat, beöntéseket, felmetszéseket, érvágásokat és a test hasonló kínzásait (mint Aretius, a jámbor teológus mondja).

Ilyen Thészeusz-Íonál a jogtudományban az igazságosságra és a jóra való törekvés, a dolgokról szeretettel alkotott ítélet, vagy ha valami ezen túlesik, a türelem szándéka. Ahol ugyanis emberséggel mérsékelt igazságosság uralkodik (mely semmit sem ad meg részrehajlásból a méltatlannak, és semmit sem von el gyűlö­letből az érdemestől, mindenkor megadja a dicséretet és jutalmat a jó tettekért, a gaztetteket pedig mindenkor rosszallással és bün­tetéssel sújtja), ott meg kell futamodniuk a bűnöknek, meg kell erősödniük és sokasodniuk az erényeknek. O hát boldog állam, ahol az igazságnak és a jónak ilyen szeretete virágzik az emberek közt, mert nélküle csak az történik, hogy minél bonyolultabb a jogtudomány, annál tekervényesebb lesz a labirintus, annál job­ban fárasztja az elmét a végtelen változatú esetek bogozásával és oldozgatásával, annál jobban elcsigázza és eltéríti a kijárattól.

De most már térjünk át az iskola útvesztőihez, hogy keressük, és Isten segítségével meg is találjuk az Ariadné-fonalat, mely ezekből kivezet bennünket. Bizony nagy labirintus van az iskolákban. Először is maga a tanulnivaló anyag sokasága, mely kiterjed a nyelvek, a bölcselet, a matematika, az erkölcstan és még egyéb tárgyak tanulására, úgyannyira, hogy az egész tudomány egy soha ki nem meríthető óceánnak és egy szinte áthatolhatatlan roppant sűrű vadonnak VJ.pik fel. Aztán ott van a tanulnivalók olyan tarkasága, hogy sokan még beletekinteni is rettegnek ebbe a tömkelegbe, félve a megszédüléstől. Végül a tanítás és a tanulás módszere annyira bonyolult, hogy a tudományok kertjét bejárni akaróknak ezer meg ezer mellékösvény, kanyarulat és tévút kerül útjába, melyek az elméket szüntelen fárasztják, úgyhogy a bölcses­ség teljes fényéhez vezető utat csak kevesen találják meg, míg a többség kénytelen megrekedni a töredékes tudás barlangjaiban, és ott mintegy eltemetkezni.

Ebből már egyszerre kitűnik, hogy az iskolának milyen Ariadné-fonálra van szüksége. Nyilván a tanításnak valami különleges módszerére, melynek egyszerűnek és könnyűnek kell lennie, de mégis olyannak, hogy alkalmas legyen a tanulmányok összes zugainak szerencsés bátorsággal való bejárására és felmérésére, és oly szilárd legyen, hogy bárhol alkalmazva megállja a helyét, ne fogyatkozzék meg, és ne hagyja cserben a tudományok vándorait. Mivel nekünk nyilvánvalóan megvan az ilyenfajta kényelmesebb és biztosabb módszerünk, melyet sok tehetséges ember támogatásával sokáig kutattunk, és immár isten segítségével végre megtaláltunk. és mivel ez a módszer oly világos, hogy méltán hasonlítható Ariadnénak ama híres fonalához: íme, most szívesen átadjuk ezt nektek, ó, athénieknek és Minervának vagyis a bölcsességnek e nemzetből való fiai!

Hogy miben áll és milyen ez a módszer, mely lehetővé teszi a tudományok minden ágába a behatolást, annak kifejtésébe ez alkalommal nem bocsátkozhatom, mivel az idő nem engedi, de mégis érintem röviden. Ti aztán, szeretett Thészeuszok, bővebben meg fogjátok tapasztalni magából a gyakorlatból, ha hajlandóak vagytok követni az én irányításomat, és nem vetitek meg a módszer egyszerűségét. Higgyétek el, hogy a folytonos elemzés (ana­lysis) és egybe szerkesztés (synthesis) segítségével, majd előre, majd visszafelé haladva, a tudományok labirintusának minden zegétzugát be tudjátok járni anélkül, hogy e~tévednétek és elvesznétek. E kettő közül az első elvezet Titeket valamennyi labirintus minden zugába, és lehetővé teszi, hogy semmi se maradjon rejtve előttetek (ami a tudomány – bármely nemében a sarkpontokat alkotja); az utóbbi pedig az elmélet szoros útjaiból ismét visszavezet Titeket a cselekvés mezejére; és ha ezekhez hozzávesszük az összehasonlítás (syncrisis) Jámpáját, ez lehetővé teszi nektek, hogy bárhol is lesztek, világosságban álljatok. Úgy tűnik fel talán, hogy talányokban beszélek? Ezeket a talányok at éppen a gyakorlat fogja megfejteni és megvilágítani.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*