Vörös foltok a lábujjakon mintha cipővel dörzsölnék
Tartalom
Máté Előmondom itt az olvasónak vörös foltok a lábujjakon mintha cipővel dörzsölnék az esetet a Mihállyal, amit már amugyis tud.
Mihály csakolyan ember volt mint sokmás, aki a keze után él. Nincs ezeknek külsején semmi megjegyzésre méltó. Szürkék ők, mint a lábakelt rögök, melyekből kigyőzködik a maguk mindennapiját.
A cikk orvosi szakértője
Különbség csupán annyi köztük, hogy egyik buzáért marasztalja a suhanó fölleget, míg a másik a tengerire kivánná a jó, szárbaszökkentő napot.
Mihálynak a mások bogárzó kedve, a mások italos szándéka hozta a kenyeret. Bortermelő volt, mint a városi könyvekbe beirni szokás. Nem holmi boltozott pincéjű ugyan, azonban pár holdacska is nagy sor, ha valaki esztendőkön keresztül cselédkedett érte, mig félrerakhatott annyit, hogy a magáénak mondhassa.
A tulajdon magáénak! Bármi kicsi, de az övé. Ebből a nagy sárgolyóból az a fordulatnyi.
Ezért meriti kapáláskor még a kelleténél is mélyebben a szerszámot. Mindenféle ujdivatú bogárra azért csap le irtó haraggal. Ezért nem felejti kivetni a baltát az udvar közepére, ha gyanus föllegek sötétlenek az égboltozaton.
Mert szépen áll a szőlő - az ő szőlleje - s egy családnyi igéret feszeng a megeredt bogyókban. Történt azonban, hogy egyszer egész különös, rosszformájú föllegek jöttek a barackfa irányából s hogy ezek elfelejtettek a kivágott baltára tekinteni, miértis nem tudhatták, hogy tilos nekik a maguk pusztitó terhét a Mihály körülgondozott kis birodalmára szórni.
Cudar szél kerekedett, de olyan, hogy leültette a szembepróbálkozót. Legott az ég is felmordult. Villámok hasitották meg a föllegek fekete tarisznyáját, s ezekből a repedésekből roppant csörgéssel kezdett hullni a jég. De milyen jég! Bizott akadt közötte eleinte öklöm-nagyságú is. Jó, hogy beiklatott Mihály még idejekorán a tornácra, mert ha fejlágyon éri egy: menten elnyúlik tőle.
Onnan nézte hát aztán az ördögadta táncot. Minél fehérebb lett a domboldal, annál feketébbre zordult a tekintete. Pocsékká ment ott azonban a másik fél is.
De mikor az istenverés már a tőkéig ledolgozta magát s a szél a lemeztelenedett csonkokat kezdte kiborogatni: Mihály elméjében végleg elsötétült a világitó lámpás.
Nagyot mordult, kitoppant az udvarra, markába a baltát, aztán neki a még megmaradt életnek! Ütötte, vágta, ahol csak érte.
غمگین ترین آهنگ زنگ خوری تلفن آهنگ زنگ خور گوشی قشنگه
Hogy most mégis elismétlem, ez azért van, mert rá kivánok világítani arra, ami nem szándékom. Mert valahol, ahol domboldal, tornác és minden elhatárolt, kicsinyes kis dolgok roppant fogalommá tágulnak: én hasonlót látok. A feltorlott istenverés ott sem odaütött, ahol nem fájt! De én nem akarok fejszét emelni a földcsúszásos magyar lankák szeretettel babrált, nehezen kitenyésztett szőlőtőire.
A huszonegyedik utca
Nem kiáltok pereátot a magyar kiváltságos osztályra, melyet társadalmunk legnapsütöttebb magaslatára plántáltunk, - mely alá mély, évszázados gonddal dús életlehetőségeket porlasztottunk, - melyet óva mentettünk minden gyanus, ujdivatú idegen bogár elől. Nem, nem pusztulást hirdetek a pusztulásban, nem zavart a kúszaságban: csak termővé tenni ujjmutatom a túltápláltságukban elhevert, vagy meddő kóróba szökött erőforrásokat.
Kiegyenliteni és nem rombolni a célom. Hogy hol az Ut s hol a megtalált Ige: keresse arra hivatottak szeme! Ha azonban valahol mégis megnyomottabban mordulna a tollam: bocsássa meg az a középosztály, mely annyira fáj nekem, melynek eddig nyögnie sem volt szabad, mert vagy felülről hulló jeges eső, vagy alulról felkeseredett baltacsapások beleriasztották a kikívánkozó jajt.
Bocsássa és értse meg az a középosztály, melyről soha sincs szó, - mely egyedül emelkedett arra a magaslatra, ahol megszünik az én, mely tűrt és szenvedett lábbal rugdosott ideálokért, mely kíntól elfordult szemmel is rajongva várta a jövőt, ott hol már jelen sem volt, mely a romok kormos omlatagában, zúzott, facsart testét alig vonszolva: máris téglákat gyüjtött.
Értse meg az a középosztály, mely élete árán szüli, maga-vérével táplálja igérő vörös foltok az alkaron viszketnek a básztárd csirát, amit nagyszerű küzdelmében a fajért, a két széthúzó, hatalmas réteg a testébe kínzott.
Neked szánom ezt a könyvet, Magyar Közép osztály. Nagyvárad, A fehérre meszelt, nagy, alacsony szobában könnyű pászmákkal imbolygott a füst. Nem haragos, tüzi-eredetű, csak afféle pipából-sarjadzó, gyorsan szertemálló.
Körülfolyta az öreg ember szikár testét, amint dacos, vén cövek módjára lehorgonyozta magát az ósdi almárium elé. A hosszú, ezüstbefehérlő hajszálait, sárgásra szivódott bajszát is körülincselkedte, de Timár Pál most nem ügyelt rá.
A huszonegyedik utca
Pedig máskor órákig elnézte, mint mennek, jönnek a bolondosformájú füsthabok. Vastag, dacos szemöldökseprüi felszaladtak a homloka közepéig, vörös foltok a lábujjakon mintha cipővel dörzsölnék kitekintett a virágcserepekkel megrakott ablakon át a kerti utra.
Öt fiatal legény közeledett a porta felé. Az öreg kedvetlenül szotyogtatta a pipája szárában le-föl akadékoskodó sancot. Félre is rakta, ugyis alvadozott benne a dohány. Majd megtörni ujra, ha ezt a sort itt az unokákkal tisztábatette.
A csizmák feldöbögtek a garádon, a veréceajtó is megnyikordult, mint egy bajthirdető kiáltás. Timár elmozdult az almárium mellől, letelepült a nagy diófa asztal elé.
Ugy illik, hogy üljön, mikor amazok bejönnek. Az öreg csak szemöldökével intett. Aztán odaszólt nekik, félvállon át: - Mind ittvagytok?
Nem kellett erre válasz, nem is felelt senki. Tudták a legények, hogy nem beszélni hivták őket. Az öreg rájukfeszitette élesnézésü kék szemeit.
Kötések a száraz bőrkeményedésekről a lábujjakra
Majd, mint egy szétnyilt könyv lapjait, átpillantotta az unokák ábrázatát. Nem mozdulnak-e? Álltak a legények, csak a szeplős Vince váltott színt. Hajával egyforma-vörösre futotta el a vér.
Pál tekintete függvemaradt rajta s ezen a nézésen - mint láthatatlan hídon át - most már szinte kizárólag felé indította a szót: - Hazagyön, itthon is marad. Igy határoztam. Az oskolákat mind kijárta, nem hányódhatik tovább gazdátlanul.
- Intim helyek pikkelysömörének kezelése
- Pikkelysömör nagyon kiöntötte kezelésére
- Adagolás és beadás A kezekben és a lábakban lévő kukoricák - egy nagyon kellemetlen jelenség, amely megakadályozza a gyaloglást és a szokásos munkát, kellemetlen érzést és fájdalmat okoz, megrongálja a bőr megjelenését.
- GULÁCSY IRÉN: FÖRGETEG
Benne is csak Timár vér folyik, no!
